Egyáltalán mi nevezhető eltűnésnek? A virtuális világból való kivonulás? Hm. Biztosan észrevettétek, hogy nem voltam aktív, nem posztoltam, fittyet se hánytam sok-sok megkeresésre, üzenetre. Vannak ilyen periódusok, ha fejre áll az ember,…
Képek
BLOGPOST 2018/1 Ismét beszélnünk kell, ezúttal is magammal. Úgy, mint egy családi kupaktanácsban, ahol hárman vagyunk. Az egyik sarokban a gyerek énem ül. 8 éves kislány, aki legoból űrhajót épít, ebihalakat idomít…
Annyi negatív attrocitás ért az utóbbi időben, hogy minden energiatartalékomat össze kellett szednem a helytállás jegyében. Volt, hogy napokig dühöngtem és gondolatban ujjal mutogattam a külvilágra, amiért ezt a sok bántást és…
Problémaközpontú életet élünk nagyon sokan. Borzasztó, ha hideg van. Idegesek vagyunk, ha 5 percet sorban kell állni. Baj, ha el kell engedni előttünk a buszt. Csak közben nem vesszük észre az eső utáni…
Az emberek félnek különlegesnek lenni. Pedig mindannyian azok vagyunk, egytől egyig. Ki belül, ki odakinn hordoz valami egyediséget. Mégis félünk ezt megmutatni. Miért van ez? Emlékszem, serdülőkoromban kezdett motoszkálni bennem az a…
Sokszor agyalok azon: emberekkel együtt vagy külön. Húsz évig azt gondoltam, hogy mindenképpen együtt, csakis közösségben, mert egyedül kevés vagyok. Kevés vagyok az élethez, az örömökhöz, egymagam képtelen vagyok bármit is felépíteni. Féltem…
Emlékszem, kislánykoromban lakott velünk szemben egy bácsi, Anti bácsi. Még férfikora teljében egy mezőgazdasági gép alá került, combtól lefele levitte mindkét lábát. Soha nem viselt műlábakat amikor találkoztunk, és mindig megkérdeztük tőle…
Oké, tudom, hogy sokan fel fognak háborodni ezen a bejegyzésen, ez van. STORYTIME!!!!! El kell mesélnem a mai buszos történetemet, ami mély nyomot hagyott bennem. Elindulok Budakeszire a rehab központ műhelyébe, hogy…
Tejóég, hányszor belekezdtem már ebbe a bejegyzésbe. Mindig ki akartam magamból írni a mostani mélypontokat, de sosem tudtam igazán formába önteni a gondolataimat, mint amikor van valami a nyelved hegyén, de nem…
„Egyszer majd nagy ember leszek, akire mások felnéznek, akiből erőt merítenek!” – részlet a 2010-es naplóbejegyzéseimből. Amiért ma leültem a gép elé az az, hogy köszönetet akarok mondani Nektek. Köszönöm mindazoknak, akik támogatnak…
