„Egyszer majd nagy ember leszek, akire mások felnéznek, akiből erőt merítenek!” – részlet a 2010-es naplóbejegyzéseimből. Amiért ma leültem a gép elé az az, hogy köszönetet akarok mondani Nektek. Köszönöm mindazoknak, akik támogatnak…
ROBOTLÁNY BLOG
A blog legelső bejegyzése előtt megfogadtam, hogy nem fogok „szívecske+szivárvány+minden olyan boldog” képet festeni az életemről. A bejegyzéseim szigorúan a pillanat hevének élnek, így benne van minden örömteli élmény, eufória, borzalom és…
Van bennem egy nagyon nagy feszültség. Mélyen, az ereimben csörgedezik, és kitölti a gondolataimat, ezáltal a tetteimet is. Motivál és elnyom, eltölt büszkeséggel és félelmet gerjeszt bennem. Tettekre sarkall, álmatlan éjszakákat okoz,…
Amióta másfél lábbal alszom el, és kelek fel, sokkal érzelem dúsabb a világ. Minden behatás jóval erősebben érint, mint korábban, pozitív és negatív velejáróival együtt. Csodálatos, hogy már nem zsörtölődöm azon, ha…
Filozofikus hangulatban vagyok, úgyhogy felteszem a kérdést: Melyik a könnyebb? Élni a súlyos terhekkel, keményen küzdeni vagy az úgymond könnyebb utat választani, amikor vége szakad mindennek? A „nem élni”: Mintha tudatosan vagy…
Az egész „műlábasdi” egy hullámzó vadvíz. Olyan, mintha el kéne sajátítanom a vadvízi evezést, de senki nem ad hozzá szakirodalmat vagy elsajátítható jegyzetet. Kezdetben a semmiben tapogatózom. Látom az idősebb evezősöket, hogy…
Konstans unalom. Vontatott egyhelyben üldögélés. Maxra koptatott Xbox kontroller. Bemacskásodott izmok. Úszógumi a kockahason. Így tudnám kendőzetlenül összefoglalni a műtét utáni elmúlt egy hónapot, mialatt a gyógyulás jegyében nem viselhettem a robotlábam…
