Egyáltalán mi nevezhető eltűnésnek? A virtuális világból való kivonulás? Hm. Biztosan észrevettétek, hogy nem voltam aktív, nem posztoltam, fittyet se hánytam sok-sok megkeresésre, üzenetre. Vannak ilyen periódusok, ha fejre áll az ember,…
ROBOTLÁNY BLOG
BLOGPOST 2018/1 Ismét beszélnünk kell, ezúttal is magammal. Úgy, mint egy családi kupaktanácsban, ahol hárman vagyunk. Az egyik sarokban a gyerek énem ül. 8 éves kislány, aki legoból űrhajót épít, ebihalakat idomít…
Egóm, muszáj beszélnünk. Nyíltan, hogy még nagyobb súlya legyen. Már jó ideje próbállak kikapcsolni, vagy legalább lecsillapítani,mert az agyamra mész, Te kis pofátlanul pimasz, Te. Hadd hívjalak ezentúl Eusztáknak, mert pont olyan…
Olyan gondolat vagyok, akit szeretettel várnak. A nagy intelligenciából kiszakítok egy darabot magamnak és létrejövök. Olyan csecsemő vagyok, aki egyszer üvölt, másszor mosolyog és ezt ciklikusan napi százszor eljátssza. A szülők a…
Ma reggel 5-kor visít az ébresztő, kinyomom, kiülök az ágy szélére. Közel vagyok hozzá, hogy viszontlássam a vacsorámat. A napokban-hetekben-hónapokban filmforgatásokon vagyok ami sokat kivesz belőlem, pláne ebben a lehetetlen melegben. Hajnali 2…
13:50, Velence. 35 fok, ami még árnyékban is gatyarohasztó. Ugyanolyan meleg van, mint 3 éve volt, amikor egy új időszámítás kezdődött az életemben, amikor robotlánnyá alakultam. Mintha ma történt volna minden. Kiülünk…
Konstans unalom. Vontatott egyhelyben üldögélés. Maxra koptatott Xbox kontroller. Bemacskásodott izmok. Úszógumi a kockahason. Így tudnám kendőzetlenül összefoglalni a műtét utáni elmúlt egy hónapot, mialatt a gyógyulás jegyében nem viselhettem a robotlábam…
