Azt hiszem, sok tantusz leesett a nyári sportmentes pihenésem alatt. Általában rengeteg rossz döntést hozok, de ez a mostani tényleg olyan jól sikerült, mint egy szombat esti vörösboros, popcornos házimozi a legeslegjobb barátokkal.
1. tantusz: Sportolni nem lehet „teljesítéskényszerből”. Legalábbis az én szervezetem nem erre lett kitalálva, hogy mindenáron elérje a céljait, nem nem. 5 éve dédelgetem a nagy paralimpiai álmot, hogy egyszer egy nagy rangú eseményen elindulhatok, és képviselhetem a hazámat 100 méteres sprintben. 2020, Tokyo, már a baleset után kitűztem a célt, ezzel keltem, ezzel feküdtem.
2. tantusz: A test olyan, mint egy monitor: ha baj van a rendszerben (pl. felbomlik a homeosztázis – húúú, micsoda okos fogalmakat tanulok az egyetemen!), akkor valamit illik változtatni az életmódban. A tavaszi félév arról szólt, hogy az edzések utáni kisláb gyulladásokat, nyirokcsomó duzzadásokat kezelgettem, hol kenőccsel, hol masszázzsal. Pár hónap után leesett, és én tökre hiszek ebben, hogy a testem jelzést adott, hogy ez neki, nekem, nekünk nagyon-nagyon nem oké. Folyamatos fájdalomban élni nem jó, még akkor sem, ha nagy célok eléréséhez vezet.
3. tantusz: Nem fájdalom árán akarok mozogni. Így nem, hogy a rövidtávfutás szétveri a combtövemet és mellé az egyetlen lábamat. Élvezni akarom a hátralévő 80 évemet(és még tovább).
Úgyhogy végre ki merem jelenteni: elengedtem a rövidtáv futást, talán vele együtt Tokyo-t is.
Olyan sportágat akarok űzni, amiben jól tudom érezni magam és a mozgás mellett van lehetőségem utazni, új kultúrákat és természeti szépségeket felfedezni, barátságokat kötni és megnézni a naplementét a világ másik pontjain.
Szóval ha nem 100 méter futás, akkor mi?
Itt jön képbe az 5. tantusz: Akár ide be is biggyeszthetném Hans Zimmer – One Day számát, annyira epikus, hidegrázós, hátig borsódzós a felismerés.
Az eddigi 5 évem történései azt mutatták meg nekem, hogy az élet kiszámíthatatlan. Így, ahogy írom.
Minden napra jut egy új kihívás, egy új feladat, amit azonnal meg kell oldani és bár lehet kapaszkodni a biztos munkába, biztos diplomába, a biztos párkapcsolatba (vajon létezik?), a nap legvégén, amikor álomra hajtjuk a fejünket, azt vehetjük észre, hogy a pillanatnyi (külső) történések szinte mindig felülírják a jól megtervezett napi beosztást. Pölö, a villamos a forgalom miatt 10 percet csúszol, és a tanárnak rossz napja van, ezért nem enged be az órára 6 perc késés után. A reggeli kihagyása miatt nem tudsz annyira a munkára koncentrálni, vagy a gyereked hirtelen belázasodik, el kell hoznod az oviból, Te pedig rohansz érte minden mást figyelmen kívül hagyva.
Ha követtek Instán, ott úgyis el fogok kotyogni részleteket, hogy merre felé indulok és melyik sportág lesz végül a választásom. Ettől a héttől folytatom tovább az úszást, és remélhetőleg a futást is, Nagy Gergő vezetésével.
Cheer up,
Réka
Zene-bona: Summer’s Gone – NoMbe (chill hangulat by Eszti)
