Az élet törvénye a növekedés. Minden, ami nem növekszik az stagnál vagy pusztul. Mintha mostanában én is többet stagnálnék, mint előrelépnék…Stagnálok a karrieremet, a hivatásomat illetően. És mindezt Janne Teller: Semmi című könyve váltotta ki belőlem, ami alapjaimban fordította meg az amúgy is fordulatokban gazdag életemet.
Egész eddigi életemet hagyományos, iskolapados tanulással töltöttem. 6 éves korom óta (azaz 17 éve folyamatosan!!!) benne vagyok ebben a végtelennek tűnő rendszerben, ami papírt ígér, de valós tudást csak nagyon csekélyet ad. Hiába a díszpolgári cím, a jeles bizonyítvány, vagy az elképzelt nagybetűs diploma, valahol elvesztettem félúton a tanulás szeretetét. Pedig nagyon tisztán emlékszem, milyen nagy lelkesedéssel igyekeztem megfelelni, mindig jelest hazahozni…hát ez mostanra majdnem teljesen kiveszett belőlem és a helyébe üresség tódult.
Pár napja tudatosult bennem igazán, hogy képtelen vagyok tanulni, egyszerűen nem megy. Ma pedig tényleg megijedtem: olvastam a HVG Business számát és még a számomra legérdekesebb cikkek is csak úgy átfolytak az agyamon. Azon az agyon, amit tizenévig tömtek az esetek 80%-ában teljesen indokolatlan tantárgyakkal és számonkérésekkel. Mert minden évszámot, minden algebai képletet megtanultunk anno, de hogy igazán megismerjük a valódi értékeinket, megszeressük az életünket, társadalmi és saját felelősséget tudjunk vállalni, na azt nem tanítják nagyjából sehol. És a tények magukért beszélnek: az időnk nagy részét az oktatásban töltjük, aminek formálnia kellene a szemléletünket, nyitottságra és fejlődésre kellene sarkallnia, és mégsem így történik a valóságban. 17 év az nagyon nagyon sok idő!!!! Az ember gyermeki lelke pedig szépen, lassan demotiválttá válik a bemagolandó történelmi pártrendszerek alakulása és a kötelezők között. Elveszik az ember miértje.
Tele van a fejem teljesen felesleges dolgokkal, és ami a legszörnyűbb számomra, ez a sok bemagolt baromság még a fontos tudásnak szánt motivációt is kiöli belőlem. Már nehezemre esik elolvasni egy jó regényt vagy szakirodalmat úgy, hogy meg is tudnám jegyezni az ott leírtakat. Az eddigi évek folyamatos, rohamtempós zh-magolásai teljesen immunissá tették a memóriámat bármi újra, ami még talán érdekes téma is lehet.
Tanácstalan vagyok…időt kell adnom magamnak, vagy elmenni a világ másik pontjára, hogy kicsit kiessek a mókuskerékből. Bármilyen hasznos tanács, meglátás jól jöhet, ne habozzatok írni, ha nektek van egy jól bevált módszeretek erre az esetre.
Tétova Réka
